Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Kiskutya a családban - Egy kisállat érkezése mindig emlékezetes pillanat

Kiskutya a családban - Egy kisállat érkezése mindig emlékezetes pillanat

 

Egy kisállat érkezése mindig emlékezetes pillanat, főleg ha ez az életre szóló kapcsolat hirtelen pottyan az öledbe. Nálunk Vacak érkezése meglepetés volt...

Kislányként mindig is vágytam arra, hogy saját háziállatom legyen, egy kis kutyus. Persze a szüleim erről hamar lebeszéltek, mondván, hogy társasházba nem való állat, sokat kell vele foglalkozni, sétáltatni ha esik, ha fúj, ha süt a nap. Így nem lett. Egészen 2014-ig, amikor is már saját lakásban, felnőtt fejjel beléptem a kutyagazdisok világába. Férjem, akit gyerekkora óta kutya-cica vett körül, tudta, hogy milyen is együtt élni négylábúakkal. E témában abszolút partner volt. Oly annyira, hogy 2014 februárjában ő lepett meg Vacakkal, a kis babakutyusunkkal. Nem sejtettem, mire készül, egyik délután mikor hazaértem munkából, ott volt egy kis szőrpamacs a cipők között megbújva az előszobában. Te jó ég, Vacak, milyen kis csöpp voltál! Nagyon fel voltunk készülve az érkezésedre Vaci, az állatorvostól kapott eledelen kívül semmink sem volt. Törölközőket terítettem le az ágyunk mellé fekhely gyanánt, üres kartondobozból és újságpapírokból kreáltunk kutya wc-t, az etetőtál pedig egy műanyag ételtároló dobozka volt. Szóval a másnapi feladat adott, irány vásárolni! Cuki kis mancsos pléd, tálka, sampon, játékok, póráz, na meg persze pelus, mert az újságos megoldás nem volt túl hatékony. Nagyon igyekeztem komfortossá tenni Vacaknak a kis helyét. Az oltások után már biztonságosan mehettünk sétálni, a lakásunk közelében volt egy kutyafuttató is, amit nagyon szerettem. Volt saját útvonalunk, a "kis kör" és a "nagy kör" is már külön fogalom lett kettőnk között. Megismerkedtünk több kutyással is, volt, hogy együtt sétáltunk egy darabig. 
Nem éreztem tehernek a kötelező mozgást, akár esett az eső, vagy fújt a szél, jó volt kint lenni, kikapcsolni, főleg munka után, kézen fogva férjemmel andalogni.

Úgy érzem, hogy sokat tanultam Vacak révén, ha egyet ki kellene emelnem, az a türelem. Sokszor próbára tett, főleg mikor már ketten voltak, de ez egy másik történet  smiley

De miért is vágtam bele egy webshopba? 

Akkor, ott az áruházban szinte minden kirakott kis sípoló játékot, kiegészítőt meg tudtam volna venni Vacaknak, olyan aranyosak voltak, de az eledelek terén már elveszettnek éreztem magam. Ekkor fogalmazódott meg bennem a Csöppmancs gondolata. Legyen egy olyan weboldal, ahol nem zúdul ránk minden egyszerre, hanem átlátható, könnyen szűrhető a felület, a vásárlás pedig egyszerű menet. Szeretek írni, emlékeimet „feljegyezni”, hiszen olyan jó ezeket évekkel később visszaolvasni. Sok élményünk van ami a kutyusukkal kapcsolatos.

A Csöppmancs szeretném, ha erről is szólna, történeteim megosztásával igyekszem hasznos ötletek adni, bizonyos problémákra a figyelmet felhívni, vagy csak pusztán szórakoztatni.